Vodafone Szigetspotting Blog

Mivel Jared Leto kikötötte, hogy a riporterek nem kérdezhetnek a filmjeiről, ezért az alábbi módon jellemezném a mai teljesítményét:

Meggyötört, mint a Rekviem egy álomértban, érzelgős, mint a Mr. Nobody-ban, kemény, mint a Harcosok klubjában, őrült, mint a Chapter 37-ben, és szerencsétlen, mint a Pánikszobában.

A koncertről nem lehet egyértelműen elmondani, hogy jó vagy rossz, de a feszültséget végig fenntartják, ezzel érdekessé téve a produkciót. Az akusztikus blokkban Jared még pár sort is énekelt a nemrég elhunyt Amy Winehousetól (mivel ők ugrottak be az utolsó pillanatban a helyére).

A színpad fekete, de a zenéből árad a fény.

Ha a Marsra nem is, a sörcsapokig talán el lehet jutni 30 másodperc alatt a koncert után.

Bevallom, utoljára a Foundations és a Nicest Thing körül hallottam a most 24 éves Kate Nashről, akiről az volt a benyomásom, hogy egy újabb aranyos Lily Allen. Ezért ma utánanéztem, és azt olvastam, hogy side projectként basszusozik egy punk bandában, de azt nem hittem volna, hogy ma hatkor az első számmal úgy robban be egy zenekarral, mintha ők lennének a Hole.

Persze utána valamennyire visszavettek a keménységből, a gitárt letéve néha át is ült a zongora mögé, de így sem egy altatót kaptunk, mint ahogy az várható lett volna. A kötelező slágerek persze elhangzottak.

Nem tudom, hogy mennyire őszinte a zavara a számok között, mindenesetre hitelesnek tűnik; talán nem is állna neki jól, ha úgy tenne, mintha ez lenne élete koncertje.

Ennek ellenére nem meglepő, hogy a közönség az elmúlt napok - és főleg a tegnap este - után kevésbé hangolódott rá erre a koraesti rockra, bár egyként küldtek egy felfelé mutató hüvelykujjat Londonnak, ami kezdi kiheverni az elmúlt napok szörnyű eseményeit.

Nem ez volt a Sziget bulija, de mindenki jól érezte magát, és ez a lényeg.

Méghogy halott a hip-hop! Mindjárt leszakad a vesém a basszustól, de pont ez kell. Dizzee egyfolytában arról rappel, hogy ő a legnagyobb király - sőt, még az emberei pólóján is az ő feje virít -, és ezzel nem is lehet vitatkozni.

A dubstepbe hajló feszes ütemekre nem lehet nem ugrálni. Bár a hatalmas, hófehér rapperbuffaloban szövegelő sztárnak egy szavát sem lehet érteni, pontosan érti mindenki, hogy miről is van szó: egy ***** nagy buliról. Alaposan fel lett adva a lecke a Prodigy-nek.

Az mindent elmond a hangulatról, hogy valaki egy botra húzott, leeresztett guminőt lenget…